Baj Körtemplom (Pusztatemplom)
Mai településnév: Baj
A falu nevének eredete az ótörök baj köznév, jelentése: "bő, gazdag".
A táj ősidők óta lakott hely.
Az eddigi feltárások alapján az első településre utaló nyomok a római korból kerültek elő.
Az Árpád-korban köznemesek tulajdonában volt.
Baj egy 1369-ből fennmaradt oklevélben, köznemes előnevében szerepel először. 1408-as oklevelében possessió Baj Garai Miklós nádor birtoka, melyet 1461-ben Garai (László fia) Jób a nagyatyja Miklós nádor által a budai Nagy-Boldogasszony egyháza mellett temetkezési helyül épített, s Mindenszentek tiszteletére szentelt kápolnának hagyományozott.
Korábbi településnevek: Baj-Bay-Bey ( XIV század )
A mai hivatalos elnevezése: Körtemplom Templomrom, stb,
(A kutatás során fellelt iratok nem egyértelműen nevezik meg: Árpádkori körtemplom, Szent-Péter rotunda, Kovácsi pusztatemplom néven is említik. A kérdés a titulus volt)
A romtemplom elhelyezkedése: Komárom-Esztergom Megyében található, Baj község közvetlen közelében az Öreg-Kovács- hegyen 440 m magasan fekszik.
Felekezeti hovatartozás: Római Katolikus
Mai funkció/használat: Régészeti emlékhely, gyalogtúrák útvonalainak kiemelt állomás pontja.
Baj irányából csak gyalogosan, a Geistagon keresztül érhető el, illetve száraz időben erre alkalmas járművel Agostyán község felöl, a Gorbán keresztül közelíthető meg.
A körtemplom elhelyezkedése, környezete:
Elhelyezkedése: Baj Komárom-Esztergom Megyében található Tata és Vértesszőlős szomszédságában. Község, lakóinak száma 2803 fö ( 2008 január 1. i adat)
A Gerecse hegység lábánál fekszik, mely az alábbi részekre tagolódik:
-Öreg-Kovács-hegy,
-Szénás hegy,
-Lábas-hegy,
-Kecske-hegy,
-Meszes-bükk,
-Málhás-árok.
A terület kiválóan alkalmas szőlőtermesztése, a felszín alatt pedig vastag agyagréteg található, melyet a tatai tégla és cserépgyárak dolgoztak fel.
A környezet rövid történelme:
A környék már 500 000 éve lakott hely volt, tanúi ennek a közelben talált előemberi lelet ( Vértesszőlős ) és a bronzkori telep, valamint kelta sírok.
Írásos emlék legkorábban 1369-ből fennmaradt oklevélen szerepelt, melyben egy köznemes birtokaként : Baj Garai Miklós nádor tulajdonaként említik.
Közvetlen szomszédságában volt Haláp árpád-kori település is.
A török megszállás alatt Bay ( Bey-bő, gazdag ) néven említik.
A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett és csak 1722-től népesedett be újra református magyarokkal.
1683-ban a törökök felégették, de a terület jó elhelyezkedése és természeti viszonyai miatt ismét benépesedett és 1727-ben gróf Eszterházi József országbíró megvásárolta a birtokokat.
Mivel azonban a református magyarok nem fogadták el az általa ajánlott feltételeket így elköltöztek a faluból. Helyükre német anyanyelvű katolikusokat telepítettek be.
A 19. században a falu jelentős fejlődésnek indult, az Eszterházi uradalom mintagazdaságot és pincészetet működtetett itt.
1860-tól a téglagyár is felépült.
Jellemzően németek lakták, de magyarok és horvát nemzetiségűek is éltek itt.
A második világháború alatt sokan elmenekültek a faluból, helyükre magyarok érkeztek.
A háború után a szovjet honvédség laktanyát üzemeltetett itt.
Nevezetességei:
-Assisi Szent Ferenc Római Katolikus templom ( Fellner Jakab és Anton Gött építette)
-Emlékmű az I. világháborúban elesett katonák tiszteletére
-Emlékmű a II. világháborúban elesettek tiszteletére
-Emlékmű az 1956 október 27.-i baji sortűz nyolc halálos áldozatának emlékére
-Emlékkopjafa az 1848 és 1956 forradalmak emlékére
-Uradalmi szőlőpincészet épülete ( Fellner Jakab építette )
-A 2008 évben állított hegyi keresztút
-Közösségi ház udvarán található 1760-ban készült fa szőlőprés.
-A községben és a szőlőhegyen számtalan kereszt, és szentek szobrai
A körtemplom építéstörténete:
A fellelt szakirodalom és kutatások alapján építését a XII-XIII. századra teszik az Árpád-kor idejére.
Akkor ezen a területen létezett falu Haláp-Kovácsi plébánia temploma lehetett, körülötte temető volt.
A közelben van a Péterképi tisztás, mely alapján Szent- Péter kápolnának is nevezték ( 1811-ben erdőtérképen megjelölve )
Árpád-korra tehető építéséről a forma és a felhasznált építőanyag tanúskodik. Az árpád-korra jellemző építési mód a szabálytalan kövekből felépített köralaku rotunda építmény, mely 5-7 m átmérőjű belső térrel és rendszerint a keleti oldalon elhelyezett többnyire félkörű szentéjjel rendelkezett.
Magyarországra ezen építési forma a cseh, esetleg lengyel és morva területekről került be.
Kezdetben királyi, fejedelmi kápolnák voltak, majd várkápolnák, később a feudális urak hatalmának szemléltetésére épültek, végül a falusi plébánia templomok kedvelt épített formája lett.
A baji körtemplom úgynevezett centrális templomok közé tartozott.
A templom maradványait 1993-ban találták meg, mellyel egy időben a hozzá kapcsolódó temetőt, és a késő középkorban a mellé épített nemesi udvarházat és melléképületeket, valamint halastó és védőgát maradványait is megtalálták.
Az ásatás során a körtemplomok jellegzetes építészeti megoldása a szabálytalan, megmunkálatlan kövek ( mészkő ) egymásra illesztése, egy külső és egy belső ívű fal építettek, melyek közé kisebb apró kövekkel kitöltött falazást raktak.
Ennél a körtemplomnál a tardosi vörös mészkő darabjai is előkerültek.
Falvastagság átlag 1 m. A középkorban a falusi templomok mérete viszonylag kicsi volt, hiszen a falvak népessége 30-50 főnél nem volt több, és a rotundák egyik funkciója, hogy a falu teljes lakosságát befogadják ha tűzvész vagy katonai fenyegetés jelent meg.
A belső átmérő 5-7 m körül volt, a tetőt zsindely fedte.
A kör alakú falon résablakok is voltak.
A feltárás során előkerült a pasztofórium
Pasztofórium: (a gör. pasztasz, 'előtér, fülke'szóból), pastoforium (lat.):
1. a a Jeruzsálemi Templom része: leviták lakásai és kincseskamrák. -
2. az ókori pogány bazilikákban oldalkamrák. -
3. a szír templomokban a templom apszisát övező kamrák. -
4. a keresztény templomokban a 4. századtól legtöbbször a mellékhajók apszisához épített helyiségek, ahol a hívők a szentmisére hozott adományaikat a diákonusoknak átadták.
5. a magyar nyelvben az Oltáriszentség őrzésének falba mélyített helye, a tabernákulum elődje. L.P. Onasch 1981:299. (Magyar Katolikus Lexikon 2011. május 26.
több darabja is, és a szentélyben az apszis déli ívének alsó felén egy függöny alsó szegélyét ábrázoló freskórészlet került elő, amit a falról leválasztottak, restauráltak.
A csiszolt oltárlap is tardosi vörös kőből készült.
A kápolna körül lévő temetőt feltárták ( közel 300 sír ) ahol övcsatok, ruhadíszek, párták, gyűrűk és egy XIII. századi francia drágakőfoglalatos kereszt is előkerült.
A feltárás során előkerült maradványokból valószínűsíthető, hogy a törökök az 1600 évek végén a falut feldúlták és a templomot is felégették, a sírokat kirabolták.
Aktuális általános és műszaki állapota:
Erdőséggel körülvett, a feltárt templom maradvány, melynek fala 0,5 és 1 m magas.
