Hamvazószerda, nagyböjt

Hamvazószerda, a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt első napja.

E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít:

a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre.

Még ma is őrzik ennek emlékét:

az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja:

„Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”

A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.

Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt?

A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz.

-Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában.

-Negyven napig tartott a vízözön.

-Negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép.

-Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen

-és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását.

Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

(Forrás: MKPK Sajtóiroda)