Harmadik állomás:

Jézus először esik le a kereszttel

 

 

Érzem, hogy én csak egy nemkívánatos eset vagyok, egy teher.

Egy baleset nem várt következménye, amelyet azonban könnyen ki lehet javítani. A megszületett emberek manapság nem akarnak elismerni hozzájuk hasonlónak. Egyedül csak Isten fogad el engem!

 

 

Negyedik állomás:

Jézus édesanyjával találkozik

 

 

Nekem nincs anyám, aki részvéttel lenne irántam, aki megsiratna! Én most egy asszonynak vagyok a fogja, aki meg fog öletni. Talán ha valaha ismerte volna az áldozatos szeretetet. De nem ismeri ezt az érzést, azért dob el most magától. Égi Édesanyám! Járj közbe földi anyámért Szent Fiadnál!

 

 

Ötödik állomás:

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

 

 

Nekem senki sem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen akkor, amikor engem megölnek. Uram, manapság már nem élnek segítő Simonok? Egyedül rád várok, kérlek, segíts!

 

 

Hatodik állomás:

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

 

 

Senki sem érzi, érti tragédiámat? Azok, akik a megszületett magzatokat simogatják, óvatosan mosdatják, velem miért bánnak így?! Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Hívő testvéreim! Imádságaitok ezt meg tudnák akadályozni! Kérlek Titeket, imádkozzatok megmentésemért!

 

 

Hetedik állomás:

Jézus másodszor esik el a kereszttel

 

 

Apukám kiszámolta, mennyibe kerülnék élve... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Honnan tanulta, hogy így mérlegeljen? Azt miért nem gondolja végig, hogy mit jelent édesapának lenni? Istenem, bocsáss meg neki is!

 

 

Nyolcadik állomás:

Jézus szól a síró asszonyokhoz

 

 

Uram, Jézus! Bár halálodat a téged sirató asszonyok könnyei megakadályozni nem tudták, de legalább őszinte részvéttel megsirattak. Úgy tűnik, az én halálomat sem akadályozza meg már semmi - és senki sem lesz, aki megsirasson... Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!

 

 

Kilencedik állomás:

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

 

 

Szüleim kihúztak életük listájáról. Családtervezés, túlnépesedés, emberi tervezés Nem illek bele az elképzelésbe; számomra nincsen sem hely, sem egy darabka kenyér széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Valóban olyan kicsi ez a föld, hogy én már nem férek rá?

 

 

Tizedik állomás:

Jézust megfosztják ruháitól

 

 

Uram, Jézus! Tőled elvették ruháidat nekem még az sincs. Csak a bársonyos bőröm van, de ez is hamarosan megragadja egy orvosi eszköz, és darabokra tépi Istenem, és én mennyire reszketek ettől!

 

 

Tizenegyedik állomás:

Jézust a keresztre szegezik

 

 

Uram, Téged keresztre szegeztek engem darabokra vágnak. Aztán cinikusan megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak az anyám méhében véletlenül bent felejtett kezemmel vagy lábammal! Istenem! Bocsáss meg a hóhéraimnak, mert nem tudják, mit cselekszenek!

 

 

Tizenkettedik állomás:

Jézus meghal a kereszten

 

 

Jézusom, Te meghaltál akkor, ott a kereszten. Én is meghalok nemsokára, egy kórházi helységben. Te ártatlanul lettél megfeszítve. Én is ártatlan vagyok, hiszen nincsen semmilyen személyes bűnöm. Kérlek, emlékezzél meg rólam az örök élet országában!

 

 

Tizenharmadik állomás:

Jézus testét leveszik a keresztről

 

 

Jézusom, Te legalább holtan megnyugodhattál édesanyád karjaiban. Engem anyám sehogyan sem akar magához ölelni, mert én csak teher vagyok, amelytől mielőbb szabadulni akar. Az én kicsi testemet vagy egy kemence lángjai ölelik majd körül, vagy egy szemétdombon lesz az enyészeté. Uram! Valóban nem létezik számomra semmilyen ölelés?

 

 

Tizennegyedik állomás:

Jézus testét sírba helyezik

 

 

Jézusom, a Te holtestednek (ha csak három napra is) jutott egy sírbolt, ahová jámbor, együtt érző lelkek eltemettek. Az én csipetnyi hamuvá vált testemmel senki nem fog törődni, csak az anyaföld olvaszt majd magába, ahonnan vétettem. Uram! Életem végéhez ért, a kicsi kör bezárult. Kérlek, fogadd magadhoz lelkemet.

 

 

 

 

Tizenötödik állomás:

Jézus feltámad

 

 

Micsoda boldogság ezt tudni! Éreztem, hogy a szomorú vég után lenni kell valaminek, hiszen oly nagy bennem az élet utáni vágy; hiszen életre teremtettem! Istenem! Nálad boldog leszek! Uram, most már csak az utolsó ítéletre várok, ahol majd Előtted kell szüleimet gyilkossággal vádolnom. És ettől megremeg a lelkem! Uram, irgalomért könyörgök, hiszen kis szívemben fogantatásom pillanatától izzik a Tőled kapott szeretet-parázs. Engedd, kérlek, hogy a Te szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében is a szeretet, és így még földi haláluk előtt megismerhessenek Téged, a Feltámadottat! Ó, csak ez a kegyelem mentheti meg őket a második haláltól, a kárhozattól. Uram, add, hogy átérezzék a szülői szeretet fenséges méltóságát, és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és megtisztelő felelősségét! Így majd óvni fogják a többi magzatot, s bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát!