Virágvasárnappal kezdődik a keresztény húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét.

A virágvasárnapnak kettős jelentése van:

emlékezés Jézus jeruzsálemi bevonulására

és azt követő kínszenvedésére, kereszthalálára, majd dicsőséges feltámadására.

Az egyházi liturgiában már az első századoktól fogva gyökeret vertek a jeruzsálemi bevonulást felelevenítő szertartások.

400-ban ünnepi menetben vonultak a hívek pálmaágakat lengetve az Olajfák-hegyéről a városba.

Nem sokkal később Konstaninápolyban, majd a XI-XII. században Rómában is szokásba jöttek a virágvasárnapi szertartások.

A hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyítathatóan a VIII. század közepére nyúlik vissza.

Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal hozták összefüggésbe.

Az olajágak a békét jelképezték.

Azokban az országokban - mint hazánkban is -, ahol ritka a pálma, helyette barkát szentelnek meg a papok virágvasárnap.

A néphit betegségektől óvó, gyógyító hatást tulajdonít a megszentelt barkának.

Községünkben, sokéves hagyomány szerint, a Virágvasárnapi Szentmisén, az Evengéliumot nem a pap olvassa fel, hanem az énekkar énekli el a Passiót.